Isztambul
A becsekkolás simán és zökkenőmentesen történt. A terminálban már türelmetlenül vártuk az indulást, de ahogy Edward Murphy mondaná „ami elromolhat, az el is romlik” ugyanis valami gubanc volt a gépünkkel és kb. egy óra késéssel tudtunk csak elindulni Isztambulba.
Nagyon nem izgultam, mert még így is maradt kb. fél óránk a csatlakozásig. Amikor megérkeztünk Isztambulba, valami érthetetlen okból kb. 25 percig egyszerűen nem engedtek leszállni, a gépről. A légkondicionáló már nem működött így majd meg sültünk a gépen. Állítólag nem volt szabad busz, ami értünk jött volna. A mi gépünkről ugyanis busszal vitték az utasokat a repülőgépről a terminálig.
Az első gyanús jel akkor történt, amikor az ottani nagy órára tekintetem. A magyar időhöz képest egy óra eltérésre nem gondoltam. Egy kicsit összezavarodtam a nagy rohanásba, de hamar megtaláltuk a Houstonba induló kaput. Második gyanús jel hogy már egy teremtett lélek nem volt ott. Na, itt már kezdtem megijedni, megkérdeztem egy „hoppmestert” Ő maliciózusan megszólalt (suuuttty) majd egy nemzetközi, emelkedő kézjelzéssel tudtunkra adta, hogy most emelkedik a gépünk. A lelki szemeimmel már Tom Hanks-től The Terminal című film pergett le előttem. Na, mondom, tök jó igazi vis maior helyzet. Mi is itt leszünk több mint egy hónapig a terminálba csomag nélkül, amíg indul vissza Budapestre a gépünk. Ekkor már úgy gondoltam csak egy nagy mirákulum tud segíteni rajtunk, ami végül meg is történt. Mint a mérgezett egerek szaladgáltunk a reptéren oda vissza hogy valakitől megtudjuk, hogy „na és ilyenkor mi van”.
Azt tudni kell, hogy az isztambuli repülőtér óriási. Kb. kettő percenként landolnak és szállnak fel a gépek. Ez naponta sokszor több mint ezer!!!
https://www.trt.net.tr/magyar/gazdas%C3%A1g/2014/10/05/%C3%BAjabb-rekordok-az-atat%C3%BCrk-rept%C3%A9ren-90031
_.jpg)
Megkérdeztünk vagy négy-öt ottani dolgozót, de mindegyik ide-oda küldözgetett. Amikor már megtettünk rohanva (visszagondolva, miért is rohangáltunk nem is értem, hogy hova siettünk) kb. öt kilométert észrevettük a nagy tömegben, hogy már legalább harmadszor vagy negyedszer szintén rohangál a folyósokon egy férfi és egy nő. Mivel felismertük, (ők is Budapestről indultak velünk egy gépen) hát megszólítottuk őket. Kiderült, hogy a gép késése miatt ők is lekésték a Grúziába induló gépüket. ( Kedves Ildikó és Péter innen is köszönöm a segítségeteket! ) Megújult és egyesült erővel félóra tudakozódás és újabb kilométerek után végre jó hírt kaptunk. A repülő társaság elismerte, hogy a gépük késése miatt késtük le a csatlakozást, és felajánlott egy szállodai szobát és transzfert a másnapi indulásig. A repülőjegyünket át is írták a másnapi járatra és meg is kaptuk rögtön. A transzfer kisbusz már vitt is a város másik végében található szálláshelyünkre. Valamikor régebben volt szerencsém itt tölteni két hetet, hát ahhoz képest rengeteget épült szépült a város. Igazi metropolisszá változott Isztambul.
www.youtube.com/watch?v=E9cZ19iBRb8
Amikor megérkeztünk a hotelba akkor újabb meglepetés ért. Kiderült, hogy a repülő társaság nem garasoskodott velünk kapcsolatba, egy ötcsillagos medencés mondhatom luxus lakosztályt biztosított számunkra, reggelivel és vacsorával együtt.
Hát kellet is mivel csak a kézi poggyász volt nálunk, vagyis semmi, így hát jól jött a mindennel felszerelt lakosztály és a fürdőszoba. Kiélveztük minden percét a vacsorától a reggeliig, ami hihetetlenül gazdag választékból állt és nagyon finom volt.
Bővebben a szállodáról:
www.booking.com/hotel/tr/grand-cevahir-convention-center.hu.html?aid=319854%3Blabel%3Dgrand-cevahir-convention-center-Zb20rGUXYu5k3eM*LJeWsQS32260937409%3Bsid%3D2a80b179918fb61bc034c30f318ed02b%3Bdcid%3D1%3Bcheckin%3D2014-09-30%3Bcheckout%3D2014-10-07%3Bucfs%3D1%3Bsrfid%3De3afc6562d06a638e8ae2216c30ae7c8f34b9c41X1%3Bhighlight_room%3D17155802
A vacsora után rövid városnézés a környéken majd pihenés. Másnap reggeli után minden nehézség nélkül visszavittek a reptérre és végre felszálltunk a houstoni járatra.
A repülőút kb. 14 hosszú és fárasztó óra volt, ugyanis egy óriási kerülővel ment a gépünk, ami majdnem felért egy hemiszféra átrepüléssel. Nem tudtuk meg az okát. Érintettük a skandináv országokat, Izlandot, Grönlandot majd Kanadán keresztül repültük át Amerikát.
Sokszor utaztam már repülővel Európa országaiba, Kanári Szigetekre Afrikába, de ez a gép, amin utaztunk óriási volt, hatalmas turbinákkal, nem az európai járatokon megszokott méretekkel.
Két folyosó és 9 ülés volt egy sorban.
